Már jó néhány tequila alapú kevert ital szóba került itt a Koktél Blogon, viszont az alappárlat részletes bemutatásával eddig adós maradtam. A mostani poszt ihletét a Liqour.com szakértőjének, Jacques Bezuidenhoutnak az iránymutatásai adták a tequilát körülvevő mítoszokkal kapcsolatban, melyeket még kiegészítettem néhány fontosnak vélt információval.
NEM KAKTUSZPÁRLAT
Először is fontos leszögezni, hogy a tequilának minimum 51%-ban kék agávéból kell készülnie, ami történetesen nem a kaktuszfélék, hanem a spárgafélék családjába tartozó növény. Egyébiránt a legjobb minőségű tequilákat 100%-ban kék agávéból állítják elő (a többit mixtónak, azaz vegyesnek hívják).
CSAK MEXIKÓBÓL SZÁRMAZHAT
A tequila több nemzetközi egyezmény szerint eredetvédelem alatt áll, így például az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban is csak mexikói párlatok forgalmazhatóak ilyen néven. A helyi törvények szerint pedig csak Jalisco államban, illetve Guanajuato, Michoacan, Nayarit és Tamaulipas államok egyes részein állítható elő tequila.
NINCS BENNE HERNYÓ
Nem a kék agávéból készült tequilában, hanem a közönséges agávéból előállított mezcalban fordulhat elő a gusano, azaz az agávén élő lepke lárvája (ami egy 1940-es évekből származó marketingfogás). Ez leginkább a kétes, rossz minőségű italok jellemzője, főként, hogy az agávé betakarításakor a hypopta agavis lepke lárvájának jelenléte fertőzöttséget, ergo gyenge minőségű növényt jelent. (A tequilával ellentétben egyébként a mezcalt Oaxaca államban készítik.)
NEM A MARGARITA AZ EGYETLEN TEQUILA ALAPÚ KEVERT ITAL
Bár kétségkívül a Margarita és a Tequila Sunrise számít a legismertebb tequila alapú kevert italnak, azért vannak még olyan klasszikusok, mint a Partida Paloma vagy a Sangrita, illetve olyan újdonságok, mint a St-Rita és a Mexican Punch.
AZ ÉRLELT TEQUILA IS KEVERHETŐ
Ahogyan már a múltkor is megtapasztaltuk, egyáltalán nem ördögtől való érlelt, idősnek számító italok koktélalapanyagként való felhasználása. Így van ez a tequila esetében is, példának okáért itt van mindjárt a Spiced Old Fashioned, amelynek az añejo verzió az alapszesze. Merthogy a tequilának van blanco (érleletlen), oro (aranyra színezett vagy érleletlen és érlelt tequila keveréke), reposado (legalább 2 hónapig tölgyfahordóban érlelt), añejo (legalább 1 évig tölgyfahordóban érlelt) és extra añejo (legalább 3 évig tölgyfahordóban érlelt) változata is.
FELEJTŐS A FELES POHÁR
A Liqour.com szakértője szerint a shotos pohár helyett érdemesebb a tequilát boros vagy old fashioned pohárból, esetleg pezsgős flőtéből inni, ugyanis ekkor lehet igazán érezni és élvezni az ízeket meg az illatokat.
AZ IGAZI TEQUILÁHOZ NEM SZÜKSÉGES SÓ ÉS CITRUS
Ahogyan arról már korábban is szó esett, Mexikóban nem nagyon alkalmazzák azt a világ más részein elterjedt rituálét, miszerint a blanco tequila mellé sót és limeot/citromot, az oro mellé pedig fahéjat, illetve narancsot kell fogyasztani. Mindez ugyanis csak a rosszabb minőségű, mixto tequilák elterjedése miatt jött divatba, hiszen így el lehet fedni a kellemetlen ízeket. A 100% kék agávé tartalmú tequilákat nem érdemes megsérteni az efféle bohóckodással.
Bővebb információk innen.
Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Bloghoz a Facebookon és az Instagramon!
