A világ legszélesebb körben forgalmazott skót whiskyje, több mint 200 országban, mintegy 130 millió üveggel adnak el évente, alapítója viszont egész életében soha egyetlen csepp Scotchot sem párolt le. Johnnie Walker.

1820-ban egy mindössze 15 esztendős fiú, bizonyos John Walker elkezdte első munkanapját egy kis vegyesboltban a skóciai Kilmarnock főutcáján (az évszámról a Johnnie Walker üvegeken a mai napig megemlékeznek az "Established 1820" felirattal), amelyet az idősebb Walker halála után kapott 417 fontos biztosítási összegből (plusz 120,15 font eladásokból származó tőkéből) tudott megvenni az ifjabb Johnnie és a megözvegyült édesanyja. A "John Walker" cégért viselő boltocskában a különféle élelmiszerek, teák mellett egyszer párolt, az északi országrész vidékeiről származó whiskyket is árultak, kezdetben amúgy bűnrosszakat. Ekkoriban ugyanis az angol monarchia temérdek adóbehajtót küldött a skót whiskyfőzdékre, így elkezdett virágozni a nem éppen minőségi körülmények között zajló illegális szeszkészítés, ami persze kaparós, változó ízű piát eredményezett. Ezek azonban nem voltak ínyére a tehetősebb rétegnek, ők inkább nemes borokat és jóféle konyakokat vedeltek. Ez nyilván negatív hatással volt John forgalmára is, aki próbált valamit kitalálni a forgalom fellendítése érdekében, az ötletet pedig meglepő módon a tea adta. A 18. században ugyanis azóta is tartó, komoly teaőrület lett úrrá a szigeten, a világ különböző részeiről származó tealevelek keverése pedig művészi szintre emelkedett, hiszen így jobb ízeket tudtak összehozni a kereskedők. Walkernek innen támadt az ötlete (egyesek szerint viszont mástól vette át, elvileg 1853-ban bizonyos Andrew Usher készített először blended whiskyt), hogy miért ne lehetne ezt a lőréivel is megcsinálni. Azt vette észre, hogy bizonyos whiskyfajták keverése egyrészt állandó ízt tud produkálni, másrészt fogyasztható terméket hoz létre, dúsabb ízhatást, kielégítőbb utóízt ad és kiemeli a különböző zamatokat. Ezek már nyilván elnyerték a vastagabb pénztárcával rendelkezők tetszését is, ahogy pedig korosodtak kreációi, úgy ment jobban az üzlet, ráadásul a whiskyk keverése is egyre jobban elterjedt, manapság a világon eladott whiskyk jelentős része ilyen kevert fajta (pl. a Johnnie Walker whiskyk is).

John Walker


John Walker 1857-es halála után fia, majd unokái megteremtették a világ legelső, nemzetközileg ismert italmárkáját. Alexander Walker apjához hasonlóan igen fiatalon kezdte el a bizniszt, húszévesen örökölte meg az üzletet és a faterhoz hasonlóan remekül vágta a keverést, a marketinget nemkülönben, no meg a szerencsével sem állt hadilábon. Megalkotta a ma már ikonikussá vált szögletes palackot és a 24 fokban megdöntött címkét 1860-ban, majd készített egy saját keveréket Old Highland néven 1877-ben. Előbbi miatt egy könnyebben tárolható és feltűnőbb piás üveg jött létre, utóbbi pedig nagyobb és látványosabb szöveget eredményezett. A "szerencsét" pedig a filoxérajárvány miatt leáldozott bor- és konyaktermelés (így még többen rákaptak a whiskyjére), valamint a vasúti közlekedés nagyfokú fejlődése jelentette (így még többekhez jutott el a whiskyje).

Idősebb Alexander Walker


Mindennek köszönhetően Alexander fiai, George Petterson és az ifjabb Alexander 1889-ben már egy abszolút virágzó üzletet vehettek át, ők meg szépen elvégezték az utolsó simításokat, hogy a márka azzá váljon, amit ma ismerünk. George volt a felelős a marketingért, aki Tom Browne karikaturistával együtt 1908-ban megalkotta a történelem egyik legelső világhírű reklámfiguráját, a "Sétáló Ember"-t, mely nélkül ma már elképzelhetetlen a Johnnie Walker brand:

"Adtam a néhai Tom Browne-nak egy fényképet a nagyapámról, ő pedig gyorsan felskiccelt egy kis figurát, amely magában hordozta nagyapám vonásait és stílusát. Olyannyira megtetszett, hogy úgy döntöttünk, mindenképpen használni fogjuk, és ebből a néhány centis figurából nőtt ki az egész reklámelképzelésünk."

George Petterson Walker visszaemlékezése a "Sétáló Ember" születéséről (A.J. Baime: Híres piák és a nagy emberek, akiket ugyanúgy hívtak)

Tom Browne rajza


A másik fiú, Alexander II volt a keverő, méghozzá meglehetősen tehetséges, így egyre jobb piákat készített, ráadásul 1893-ban megszerezte a speyside-i Cardhu lepárlót (állítólag az itteni single malt volt a kedvence) is. Ezt követően folytatódott a brandépítés, 1906-ban már három fő márkával rendelkeztek (a fehér címkés, 5 évesnél idősebb Old Highland mellett a piros címkés, 9 évesnél idősebb Special Old Highlanddel és a fekete címkés, 12 évesnél idősebb Extra Special Old Highlanddel), majd 1909-től bevezették a ma is használatos színes címkék szerinti elnevezéseket.


Kezdőcsapat


RED LABEL, A SOKOLDALÚ:
A világ legkelendőbb skót whiskyje. Nagyjából 35 féle, különböző korú gabona- és malátawhiskyből készül. Komplex, karakteres ital. Intenzív, éles, fűszeres aromák jellemzik, hosszú, füstös utóízzel.  A hivatalos állásfoglalás az "édes chili" kifejezést használja az ízére. Tisztán, jégre töltve vagy keverve is kiváló.

BLACK LABEL
, AZ ÖSSZETETT:
Winston Churchill kedvenc whiskyje. Az 1870-es években kiadott Old Highland az eredetije, 1909 óta fut Black Label néven. Igazi klasszikus, a legkeresettebb deluxe skót whisky, a prémium blend kategória egyik csúcsa. Több mint negyvenféle összetevőből áll, mindegyike legalább 12 éves érlelésű (fő alkotóeleme a már szóba került Cardhuból származik). Gazdag ízében megjelenik a mazsola, a vanília és a tőzegfüst, lecsengése hosszú, lekerekedett, érett, sherryre emlékeztető. Fogyasztható tisztán, egy öntet sima vagy szénsavas vízzel, szódával, esetleg gyömbérrel long drinkként.

DOUBLE BLACK LABEL
, AZ INTENZÍV:
A Black Label stílusjegyeit hordozza magában ez a limitált kiadás, azonban füstösebb ízvilágú, erősen tőzegelt árpa felhasznásával készül és égetett, idős tölgyfahordókban érlelik.

GOLD LABEL RESERVE
, AZ ÉLVEZETES:
Ifjabb Alexander Walker 1920-as jubileumi alkotásán, a Johnnie Walker Centenary Blenden alapszik. 15 féle, legalább 18 éves whiskyből készült. Nevét onnan kapta, hogy a készítéséhez használt forrásvizet aranymosásra használták. A legkevésbé tőzeges, ellenben a legsimább, leglágyabb, legmézesebb karakterű.

PLATINUM LABEL, A KIFINOMULT:
Szintén minimum 18 évig érlelt whiskykből lett kikeverve. A Blue Label után a Johnnie Walker legritkább palackozása. Gazdag, intenzív ízvilág jellemzi, malátás, vaníliás, enyhén füstös jegyekkel, csokoládés, karamellás lecsengéssel.

BLUE LABEL, A RITKA:
A Johnnie Walker kevert skót whiskyk csúcsa, minden palack egyedi sorszámmal van ellátva. Rendkívül komplex, a 19. századi keverési hagyományok robosztusságát hordozza magában, ugyanakkor gyümölcsös jegyekkel is bír. Van egy különkiadása is, mégpedig a King George V, mely V. György brit uralkodó előtt tiszteleg, aki 1934-ben a királyi udvar hivatalos beszállítójává tette a Johnnie Walkert. Fogyasztása előtt ajánlott lehűhetni a szájpadlást egy kis jeges vízzel.

GREEN LABEL, A FRISS:

Pure malt, tehát nélkülözi a gabonawhiskyk jelenlétét és 15 féle malátawhisky keverékéből áll össze. A zöld szín a frissességre, a természet egyes elemeit felvonultató illat- és ízvilágra utal.

SWING, A KÜLÖNLEGES:

Az ifjabbik Alexander Walker 1932-ben alkotta meg a Swinget, amit különleges (állítólag hajóutakra szánt) üvegben árusítanak, domború aljának köszönhetően legalábbis nehezen borul fel (innen kapta elnevezését is, hiszen a swing jelentése hinta). Édessége már-már a bourbon whiskeykre emlékeztet.

Johnnie Walker különleges palackban


Egyéb limitált kiadások itt.



További információk: [1], [2], [3], [4], [5], [6].



Ha tetszett a poszt, akkor csatlakozz a Koktél Blog Facebook-oldalához!